Gabonalisztharmat

Gabonalisztharmat ( Erysiphe graminis)

Gazdanövény: A kórokozónak több rassza létezik, melyek fajtákra specializálódtak.

Tünet: a leveleken illetve a száron is fehér micélium, lisztes bevonat figyelhető meg, amely letörölhető a növény felszínéről. A levelek sárgulnak, később elkezdenek száradni. A penészbevonat később elkezd megvastagodni, barnásszürkére színeződni. Felületén apró, gombostűfejnyi fekete pontocskák, kleisztotéciumok jelennek meg. Kalászhányás után ez a bevonat a kalászon is megjelenhet.

Életmód: enyhe teleken az őszi vetéseken, vagy az árvakeléseken micélium formájában életben képes maradni a kórokozó. A kleisztotéciumok a fertőzött növényi maradványokon  telelnek át. Tavasszal az aszkospórák indítják el a primer fertőzéseket. A termőtestek már késő tavaszra kifejlődhetnek, és betakarítás idejére „beérnek”. A termőtestekben kialakult aszkospórák fertőzhetik az őszi vetéseket. A vegetációs időszakban a konídiumos fertőzésnek fontos szerepe van. A konídiumtartókon kifejlődő konídiumok láncokban képződnek, egysejtűek.

Védekezés: a fajták fogékonyságában nagy különbségek figyelhetők meg. Jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke, ha biztosítjuk a jó tápanyagellátást, gondoskodunk a vetésváltásról, optimális vetésidőről és állománysűrűségről. A csávázás és állománypermetezés szintén képes hatékonyan csökkenteni a fertőzés mértékét.