Vértetű

A vértetű (Eriosoma lanigerum) a legjelentősebb almakártevők egyike. Amerikából behurcolt faj. A gubacstetvek mintegy háromszáz faja, köztük a vértetű is Európa-szerte elterjedt faj. Az alma hajtásán, vesszőjén és a gyökerén egyaránt károsít. A vértetvek testét fehér, vattaszerű, viaszos váladék takarja és ez jól látható a károsított növényrészeken is. A megtámadott növényen, a szívogatás helyén, a vértetű nyálának hatására térfogat növekedés alakul ki. A föld feletti részeken a kártétel látványosabb, viszont a gyökereken jelentkezett kártétel jelentősebb. A gyökereken áttelelő népesség egy része tavasszal a fa koronájába vándorol. Ekkor még viaszváladék nem fedi a testüket. Későbbiekben a törzsön sérülések mentén, vízhajtásokon, de új hajtásokon is kialakulnak vértetű kolóniák. A vértetűk testnedve, amely a fehér viaszrétegen átsejlik, piros színű, innét kapta nevét. Évente több nemzedékük van. Nemcsak a testére történő nyomásra kibuggyanó vérvörös nedv jellemző azonban a vértetűre, hanem az a fehér viaszváladék is, mely pehelyként borítja minden egyes vértetű hátát és azokat a helyeket is, ahol a vértetvek megtelepednek és nagy pelyhek módjára vattacsomóként veszik körül a faágakat. Csak az egészen fiatal és az éppen vándorúton lévő vértetveknek nincsen védő viaszburkuk.