Angolperje

Az angolperje (Lolium perenne) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak(Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj. Az angolperje eredeti elterjedési területe Európa, Ázsia és Északnyugat-Afrika. Észak- és Dél-Amerikába, valamint Új-Zélandra és Ausztráliába betelepítették ezt a növényt. Nyugat-Európában a legeltetett zöldterületek jellegzetes faja. Tömött gyepet alkothat, mely a taposást is jól tűri, ezért igen sokoldalúan használható. Parkok és kertek pázsitjaiban is mindig megtaláljuk.

Megjelenése
Az angolperje fényes sötétzöld, meddő hajtásokkal is rendelkező, lazán bokros növekedésű, évelő fű. Enyhébb, csapadékosabb éghajlatban hajtásai télizöldek. Dús, bojtos gyökérzete mélyen hatol a talajba, és sűrűn behálózza annak felső rétegét. Szárai kopaszok, hengeresek, kevés csomóval, felállók, lazán szétterülők vagy ívben felemelkedők. A 30-70 centiméter hosszú szárak gyakran nagyszámúak, ezért a tövek szűk térállásban zárt gyepet képeznek. Levelei a szárhoz hasonlóan kopaszok. A levéllemez 2-6 milliméter széles, felül hosszanti irányban finoman rovátkolt, ezért kissé érdes, a fonákján sima, csúcsa hegyes. A levéllemez tövén a fülecske 2 széle összeér, a nyelvecske 1-1,5 milliméter, kissé kúpos. Kalászvirágzata mereven felálló, gyakran kissé elhajló, 15-30 centiméter hosszú. A kalász tengelye hullámvonalú, a 10-20 milliméter hosszú füzérkék élükkel illeszkednek a kalásztengelyhez, és váltakozva kétoldalt annak öbleiben ülnek, ezért a kalász kifejezetten lapított. A füzérkéknek csak egy tompa pelyvájuk van, amely a legközelebbi toklásznál legfeljebb felényivel hosszabb, ezért csak feléig borítja a füzérkét. A toklászok hegyesek, szálkátlanok, oldaluk domború. Egy füzérkében a virágok száma 6-10, míg egy kalászban a termőhelyi viszonyoktól függően 16-40 füzérkét találunk.