Közönséges bojtorján

A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) az őszirózsafélékcsaládjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Hibásan bogáncsnak is nevezik, de a bogáncs (Carduus) nemzetség fajainak minden része szúrós.

Elterjedés, élőhely
Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag, megbolygatott talajokon nő, időnként kiterjedt telepeket alkotva – de zöldségként is termesztik. A sötét, árnyékos helyeket nem viseli el. Ismert még mint „bojtorvány” (hasonló képzésnek látszik a tátorján növény neve), lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlevelű fű is. Mezőkövesden és környékén csibirka néven is emlegetik.

Jellemzői[
Kétnyári növény. Tipikusan 60–150 cm magasra nő. Karószerű gyökere 30–60 cm hosszú, 2-3 ujj vastag, függőlegesen, alig elágazva hatol a talajba; húsos, belül fehér, kívül szürkésbarna, rosszízű, szagtalan. Az első éves egyed gyökere még tömör, húsos – ekkor kell begyűjteni –; a virágot hozó (másodéves) egyedek gyökere szivacsosodik, később üreges, pudvás szerkezetűvé válik. Erősen elágazó, pelyhes, szúrós szárán a barázdált tőlevelek igen nagyra nőnek, az első évben tőrózsát alkotnak. A szárlevelek szórt állásúak, nyelesek, szíves formájúak; felfelé haladva kisebbedők és rövidülő nyelűek; fonákuk szürkén gyapjas. Július-szeptember környékén nyíló, 3-4,5 cm hosszú, bíbor vagy rózsaszínű, kizárólag csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotnak. A horgos végű, hátragörbülő fészekpikkelyek a virágokkal megegyező hosszúak vagy hosszabbak, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. A pikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak a juhok, kutyák szőrébe vagy a ruhába. Termése sárga szőrbóbitás, bordázott kaszattermés.