Fehér libatop

A fehér libatop (Chenopodium album) a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj, a magyarországi kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye. Fiatal levelei és megőrölt magja ehető, Észak-Indiában régóta termesztett haszonnövény.

Egyéb elnevezései
Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, burján, libatop, cigányparéj, fostos paréj, laboda, lisztes paraj, östörparéj, pulykakása. Mind magyar, mind tudományos (hen: liba, podion: lábacska) nevét libalábra emlékeztető fiatal leveleiről kapta.

Külseje
A fehér libatop egyéves, kétszikű, magról kelő növény. Szára egyenes, felálló, a talaj nedvességétől és tápanyagtartalmától függően 20-200 cm magas, erősen elágazó; oldalágai is felfelé törekvőek. Zöld szárán tompa, néha bepirosodó, hosszanti barázdák láthatók. Gyökere vastag, erőteljesen elágazó karógyökér. Levelei változatos alakúak, rombuszos-tojásdadtól a lándzsásig, szélük egyenetlenül fogazott. Az alsó levelek kb. olyan szélesek, mint amilyen hosszúak; a szár közepén már kétszer hosszabbak szélességüknél. A levelek kopaszak, elsősorban a fonákjukon erősen "lisztesek" (viaszosak). Június közepétől késő őszig virít. Virágzata piramis alakú, gomolyos fürtvirágzat. Apró virágai zöldek, szirom nélküliek és a levelekhez hasonlóan fehéren lisztporosak; porzót és bibét egyaránt tartalmaznak. Magjai aprók, feketék, kissé csíkozottak, folyamatosan érnek. Egy növény akár 20 ezer magot is hozhat.
Kromoszómaszáma n=9, de többnyire különböző poliploid változataival lehet találkozni. Az általánosan elterjedt vad formája hexaploid (6n=54), míg a termesztett változat tetraploid (4n=36), de 18-108 között többféle kromoszómaszámú növény megtalálható.