Mezei tarsóka

A mezei tarsóka (Thlaspi arvense) a keresztesvirágúak rendjébe tartozó, Európában és Észak-Amerikában általánosan elterjedt, gyakori gyomnövény. Vetési tarsolyfű, foghagymaszagú fű, nagy borocska, nagy borsócska, nagy szükés fű, nyűfű, poloskafű, palaczkafű, temondádfű, vadmustár, vadtorma, vetési tarsóka. A mezei tarsóka 15-30 cm (kedvező körülmények között akár 80 cm) magas, lágyszárú, egynyári növény. Tavasztól kezdve magról csírázik folyamatosan, az ősszel kikelő példányai tőlevélrózsás formában vészelik át a telet. Szára egyenesen felálló, sima felületű (nem szőrös), rostos tapintású, a csúcsa közelében elágazik. Szára és levele megtörve enyhe fokhagymaszagot áraszt és a benne lévő mustárolajtól csípős ízű. Gyökere mélyre hatoló orsógyökér. Levelei szintén szőrtelenek, 20-50 mm hosszúak, 10-20 mm szélesek, hosszúkásak, megnyúltak, a száron szórtan helyezkednek el. Színük mindkét oldalon egyformán világoszöld. A levélszél többnyire karéjos, de lehet hullámos vagy fogazott is. Levelének alapja ún. nyilas vállal csatlakozik a szárhoz, ami azt a látszatot keltené, mintha a levél körbeölelné azt. A csíranövény levelei tojásdadok, ép szélűek, a többi káposztaféléhez hasonló. Áprilistól kezdve egészen késő őszig, a fagyok beálltáig virágzik. Virágai a szár elágazó tetején alkotnak fürtvirágzatot, és a szár folyamatos növekedése miatt csúcsa folyamatosan virágzik, a korábbi virágok termései pedig a szár alacsonyabb részein sorakoznak. Virágai kicsik, nem feltűnőek, keresztben álló négy szirma fehér vagy krémszínű, 2-5 mm hosszú. Termése 5-18 mm hosszú, kicsípett csúcsú, kétüregű becőke, melyet széles, szív alakú hártya keretez. A termések növényenként mintegy kétezer magot tartalmaznak. Magja 1,5 mm-es, tojás alakú, oldalról lapított. Életképességüket 6-10 évig megőrzik. Többségük kora tavasszal kezd csírázni, de az év során folyamatosan láthatóak új csíranövények.