Lapulevelű keserűfű

Persicaria lapathifolia

Termés: Makktermését a lepellevelek körülfogják, s az érés után sem hull ki. Kerek termésének mindkét oldala lapos, bemélyedt, keresztmetszete piskóta alakú, sötétbarna színű vagy majdnem fekete.

Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész bíborvörös vagy vöröses. A sziklevelek hosszúkás elliptikusak, 8-10 (15) mm hosszúak, csúcsukon tompák, levélnyelük rövid, mely az alapjánál 3-5 mm-es pálhakürtőbe nőtt össze. A sziklevelek mindkét oldala rövid szőrökkel borított. Az első levél hosszúkás, hegyes csúcsú, alapjánál nyélbe keskenyedő, mindkét oldalán vékony, hosszú, pókhálószerű szőrökkel borított. A középső levélér megvastagodott, gyakran pirosas. A későbbi levelek az elsőhöz hasonlítanak, hullámosak, alul majdnem fehéres nemezszerűen szőrösek.

Kifejlett növény: Egyéves, közepes, magas termetű, általában elágazó, bokros szárú növény. A pálhakürtő egyenesen levágott tetejű, kopasz. Levelei tojásdad lándzsásak, hegyesek, nyélbe keskenyedők, tövük felé fekete foltosak. Az álfüzér szárvégi, felálló, hengeres, fehér vagy rózsaszín virágú. A levelek fonáka, a lepellevél, a virágkocsány és a virágtengely mirigyektől pontozott.

Elterjedés: Mindenütt előfordul, a legnagyobb tömegben az árterületeken, homokos nedves talajokon, tőzegen, de a közepes vízellátású talajokon is jól megél. Magvai csak felmelegedett talajban csíráznak, így későbbi kelése miatt elsősorban a kapás kultúrákban károsít.

Plant Protection Products